A Bika halála – Pamplona

"Dráma három felvonásban

Első felvonás: felkérés a táncra. Mikor a bika berohan az arénába, a matador egyik segédje fogadja. Egy köpönyeget forgat előtte, ezalatt a matador – aki majd leszúrja – tanulmányozza, miképp reagál az állat, hogy a tánc végén szédítő keringő, vagy vad, szívbe markoló tangó várható-e. Megjelennek a lovasok, a picadorok. Ebben a pillanatban a bika elfelejt mindent, csak a lovat látja. Teljes erőből nekiront páncéllal fedett oldalának. Előfordul, hogy ő nyer, és feldönti, de legtöbbször a picador lándzsája vágódik be a bika vállizmaiba, hogy a pára minél lejjebb tartsa a fejét.

Második felvonás: szemtől szemben. A banderillerók színes, 75 cm-es, horgas végű lándzsákat szúrnak a hátába. A lényeg, hogy a bikát mindig szemből kell megközelíteni, és megfelelő magasságból szúrni. Ez a kedvenc felvonás, van, hogy az állat kapja a tapsot, és keményen kifütyülik a bénázót. Ne felejtsük, hogy egy jobb bikaviadalon több mint húszezren tombolnak.

Harmadik felvonás: a bika halála. A matador és a bika közti párbaj olyan, mint egy tánc. Egyszerre mozdulnak egyre kisebb ívekben, míg a végén mindketten csupán egymás szemét látják. Ekkor dől el, ki adja a végső szúrást. A spanyolok ezt „el minuto de la verdad”-nak, vagyis az igazság pillanatának hívják. A matador az állat fejét a köpeny segítségével lefelé irányítja, majd a szarvak közt behajolva szíven szúrja. Ha az állat jól harcolt, bátran halt meg, a közönség felállva megtapsolja, és „Bravo toro!” kiáltással köszönti.
Egész könyvet lehetne írni erről a húsz percről, hogy miképp fér meg egymás mellett a hagyomány, a sport és az állatkínzás, de részemről ennyi."