Kicsikoromban születtem, cseppemberként.

Akik közel voltak hozzám, a születésem által vert hullámokat,komoly czunamiként élték meg, de ahogy az általam vert hullámok körei tovafutottak, annál jelentéktelenebbé vált ez a hullámverés. A köreimen kívül nem is érzékelték ezt a hatalmas és egyedi pillanatot.
Csepp emberként azért úgy éltem meg a dolgokat, hogy fontos vagyok, mert legbelsőbb köreimben (család, barátok) mindig komoly hullámverést okoztak csintalan cselekvéseim, főleg a hozzám hasonló cseppemberek között,akik tisztában voltak kicsinységükkel az egészhez képest.

Később, ahogy cseperedtem, megtanultam, hogy a legbelsőbb kör az Én vagyok, saját gondolatokkal, egóval és igyekeztem távol tartani másokat ettől a legbelsőbb körtől, amely a gondolataimat, vágyaimat, legsérülékenyebb részeimet foglalta magába. Sohasem engedtem be az "őszinteség" nevében betörni kívánókat, mert úgy véltem szükségem van egy lelki magánszférára, ami csak az enyém.
Kezdtem különbséget tenni köreim között, ahogy a felismerések sorra jöttek. Közeli s távolabbi köröket különböztettem meg. (család-barátok-ismerősök).
Ma már tisztában vagyok vele, hogy életem körei nem okoznak, nem okoztak nagy változást a világban. Hullámaim a tó tükrében az idő múlásával elenyésznek.
És eljön az az idő, amikor a tó felszínét kutató tekintet csak elsimult víztükröt lát.