Kicsikoromban sz�lettem, cseppemberk�nt.

Akik k�zel voltak hozz�m, a sz�let�sem �ltal vert hull�mokat,komoly czunamik�nt �lt�k meg, de ahogy az �ltalam vert hull�mok k�rei tovafutottak, ann�l jelent�ktelenebb� v�lt ez a hull�mver�s. A k�reimen k�v�l nem is �rz�kelt�k ezt a hatalmas �s egyedi pillanatot.
Csepp emberk�nt az�rt �gy �ltem meg a dolgokat, hogy fontos vagyok, mert legbels�bb k�reimben (csal�d, bar�tok) mindig komoly hull�mver�st okoztak csintalan cselekv�seim, f�leg a hozz�m hasonl� cseppemberek k�z�tt,akik tiszt�ban voltak kicsinys�g�kkel az eg�szhez k�pest.

K�s�bb, ahogy cseperedtem, megtanultam, hogy a legbels�bb k�r az �n vagyok, saj�t gondolatokkal, eg�val �s igyekeztem t�vol tartani m�sokat ett�l a legbels�bb k�rt�l, amely a gondolataimat, v�gyaimat, legs�r�l�kenyebb r�szeimet foglalta mag�ba. Sohasem engedtem be az "�szintes�g" nev�ben bet�rni k�v�n�kat, mert �gy v�ltem sz�ks�gem van egy lelki mag�nszf�r�ra, ami csak az eny�m.
Kezdtem k�l�nbs�get tenni k�reim k�z�tt, ahogy a felismer�sek sorra j�ttek. K�zeli s t�volabbi k�r�ket k�l�nb�ztettem meg. (csal�d-bar�tok-ismer�s�k).
Ma m�r tiszt�ban vagyok vele, hogy �letem k�rei nem okoznak, nem okoztak nagy v�ltoz�st a vil�gban. Hull�maim a t� t�kr�ben az id� m�l�s�val eleny�sznek.
�s elj�n az az id�, amikor a t� felsz�n�t kutat� tekintet csak elsimult v�zt�kr�t l�t.