Ízisz temploma 3.

Csak egy levél

.

Ha benned a gyűlölet buzog,

S valójában az okát nem tudod,

Mérleg lévén, nem vetted elő a mérleget,

Egy a lényeg  csak: ÁRTANI!

De vajon kinek?

.

Ím itt a mérleg.

Pozitívumok:

Szeretethiányban szenved, ezt jól tudod,

Szeretetből, tőlem, számolatlanul kapott.

Gyengédség, megértés, figyelem?

Nem volt sokszor ez sem, csak velem.

Fontosságtudat?

A sárba tiprod, minduntalan. Magad.

Nekem? Fontos! Magamnál is FONTOSABB!

Életcél? Jövőkép? Minek?

Nálunk sincs senkinek.

Mutattál talán utat?

A fenét!! Legyen benne állandóan bűntudat.

Önbecsülés, önismeret?

Hiszen minden kis titkát kikémleled.

A sikereit elismered?

Egy letűnt élet harca fontosabb neked.

S rajta csattan az ostor,

Ha ebben a harcban karcolás ér olykor.

Nem mer beszélni veled,

Mert egyáltalán nem ismered.

Pedig nagyon szeret.

Biztonság minden területen?

Ez volt velem és sok-sok türelem.

És vajon veled?

Ha nem tetszik : MEHET!

.

Nézzük a másik serpenyőt!

Miben gátoltam őt?

Jöjjenek a negatívumok:

Én magam nem tudok.

Bár mondhatod: magammal elfogult vagyok.

De elképzelem a te szempontodat,

Felsorolom az okokat:

.

Mit szól a világ? Ezt nem lehet megérteni.

Egy öreg pasiba szerelmesnek lenni?

.

A te szempontod csak ennyi.

.

Most még jobban bezárhatod.

Találtál újabb indokot.

S ha valaki megtart magának, magából.

Te elcsodálkozol:

NEM ŐSZINTE! HAZUDIK!

Szemedben rögtön elbukik!

Hiszen csak rossz lehet, ha vannak érzései,

S neked rögvest nem teregeti.

Bűnös az, ki szeretni mer,

Nem törődve semmivel.

.

Utóirat:

Csak bízok a jövőben, bízok a szeretett kicsi nőben,

Nem felejti el, amit útravalóul kapott tőlem!

Kicsim!

Ha engem a világ megtagad.

Te akkor is büszkén légy okos, boldog, ÖNMAGAD!

.

                                     2005. 

Lesem az ablakot 

Lesem az ablakot.

Teljesen bizonytalan vagyok.

Rád gondolok,

gondolatban lepereg előttem az álom

Csinszkámat, Íziszemet várom:

Legutóbb, meg sem csókoltalak,

Csak gyönyörködtem benned, cirógattalak.

Kicsordult belőlem a féltés

Ezer meg ezer kérdés.

Néztem gyönyörű szemed

Nem tudtam betelni veled.

Szemöldököd ívét simogattam,

Végig csókoltam magamban.

Két kezembe fogtam az arcod,

Vívódtam -meddig bírjuk a harcot?

Kitartunk, vagy elveszünk végleg?

Szeretlek, ezért elengedlek téged.

Csüggtél rajtam, belém kapaszkodtál.

Figyeltél, s nem panaszkodtál.

Tudom, tanácsaim megfogadtad

Bizonyítasz, nekem s magadnak.

Nem törődsz a világ szavával,

Nem törődsz a hamis mával.

Szemedben láttam a jövőt,

A magabiztos, okos, szép, kicsi nőt!

Lesem az ablakot.

Teljesen bizonytalan vagyok.

Mit hoznak az elkövetkező percek,

Egyet tudok biztosan: nagyon szeretlek!

                                                                           2005.

 Szomorú utamon

Végig jártam utamat,

néhol elidőztem;

a gyár előtt.

ahol vártalak!

megírtam versem.

A kocsma előtt,

ahol a 3-as megáll

beálltam 11 előtt:

szellemet idéztem,

s éreztem- végem,

megint elégtem.

2005.

Szerelemmel büntet az élet

csodálkozom - jó, hogy élek?!

A messzi távolból jöttem-minek?

Ha valójában nem kellek senkinek.

összerak-feléleszt, drága Íziszem

s ha egyben vagyok, mondja: Menj szívem!

Mikor Csinszka elhiteti velem

Van nyíltszívű, tiszta szerelem!

Újra szerelmi lázban égek

könnyen mondja: Most véged!

Csak játszottam,

valójában nem szeretlek téged.

                                                                    2005. 

Fáj az érdektelenség és a közöny,

Azt mondod: szeretlek!

De vajon ehhez van nekem még közöm?

Ha kérdezlek: hagyjuk! Falba ütközöm.

Nehezen feledlek.

Fáj az érdektelenség és a közöny.

Felednem kell! Mindenemmel érzem.

Nagyon szeretlek.

Tudnom kéne rólad! Mikor mi van veled.

Merre tekint gyönyörű szemed.

Mindenhol vérzek.

Pedig felednem kell, érzem.

Az Istenek játéka vagy, csillagrobbanás!

Kegyetlenül tréfálnak velem.

Életre keltettél csodálatos Íziszem

Megtörtént a csoda,

Lehetek alvilág ura.

Ennyi volt a nagy rohanás.!

                                                                  2005

Csalóka álom

                      Az út egy részén együtt bandukolunk

megmutatom magam, magamból adok

te is adsz magadból, én örülök, ha kapok:

BOLDOG VAGYOK.

Délibáb az egész, játszanak az istenek

elhitetik: lehet-talán veled.

CSALÓKA ÁLOM

melyre mindig vágyom

ezért bele is halok!

.

                            2005.

Az üstökös

Eltelt egy hónap, s mint egy üstökös az augusztusi mélykék égen,

váratlanul feltűntél - már hiányoztál nagyon- nem láttalak régen.

Vidor mosolyod, huncut tekinteted, befényesítette a szívemet,

Hajad -vörös üstökös csóva- zöldes fényben tündöklő szemed,

Rám ragyogott, s elhitette velem, van ilyen szerelem.

S én, gondolataimat újra s újra másfelé, hiába terelem

- bennem van a mindennapos aggódás, félelem-

te csak gyermek módra: szerelemjátékot játszol velem.

Beragyogta az eget a száguldó fényrobbanás

Baljós hírnököket igazoló mindenségrohanás:

Te, az üstökös, s én a föld: a nagy találkozás!

Pillanatnyi szédítő szerelemvarázs!

S, a vonzás erejétől feltört az üstökös mélyéből,

-szerelemláva, meg nem állva- a mindenségvándor belsejéből.

A Föld mélyén szunnyadó rejtett erők tömegvonzásában,

az égi vándor egy pillanatra megtorpant végtelen útján -száguldásában,

vörösen fénylő hajcsóvájával meglegyintve a földet,

s az érintés kéje közben már arra gondolt: lehet, nem láthatsz többet.

S mikor elmúlt az öröm, a mámoros mindent felforgató pillanat,

Amilyen váratlanul felfénylett az égen, végtelen útján tovább szaladt.

                                                                                       2005. október

Ha elmúlik..

.

Elmúlt a szerda, elmúlt a péntek, elmúlt a szünet,

s lassan elmúlik a szerelem tünet.

A szívedben mélyen mégis benne élek,

ha magukkal ragadnak a titkolt szenvedélyek.

Ha álmodsz öröm-mámorról,

Arcom felsejlik a messzi távolból.

Ha kínzó vágyad perzselve éget,

Sejtjeidben bizseregve érzed:

mennyire szerettelek téged.

Az üres helyet a kispadon hiába nézed,

-Nem voltam kispados sosem- bár te így vélted.

.

.                                                   2005. november

Kimondtam: NEM!

Tudni kell, azt mondani: NEM ! !

Szív szakad, könny fakad.

Többé nem lehetsz velem!

Választott utadon menj magad.

Mert kimondtam:

NEM!

Fájón sajog bennem a szerelem

Fülemben zsong szavam:

Isten velem!

Sírni kész a szem.

Mert kimondtam:

NEM!

Tépett vászon, repedés.

Szakad a szív,

Csak egy reccsenés.

A szerelem hív,

Bennem, végtelen epekedés.

Elfojtott kín.

Ez a büntetés!

Mert kimondtam:

NEM!

2005. november

ŐSZ

A szépreményű Ősz,

Csak borongós tél elő,

A Szerelem nem győz!

A szívből bánat tör elő!

A sok tarkaszín

Mind, csak hullafolt.

Okker, sárga, karmazsin,

A Szerelem hamvába holt.

Setét a hajnal

setét a gondolat,

nem látlak többé,

s a szerelem sem látogat.

Te vagy a tavasz

Én meg az Ősz

Köztünk a jeges tél

örökre elidőz!

2005. november 25.