Ozirisz tudósítások 13

2006.05.10.

„Örülni csak annak lehet, ami van!”

Az ember, mindig másra vágyik, mint amije van.

Már réges-rég rájöttem, néha kicsit el kell távolodni a dolgoktól, hogy jobb rálátásunk legyen.

Tisztább élesebb lesz a kép, vagy egyszerűen, csak a látókörünkbe kerül. Amit nem látunk, vagy megszoktunk, azt esetleg annak látjuk, aminek azok látják, akik távolról közelednek felé, vagy távolabbról szemlélik.

Sokszor el is feledjük, mink van! Nem értékeljük kellően, hiszen birtokoljuk. Akkor döbbenünk meg, amikor elveszítjük, elszórjuk, elkótyavetyéljük, majd másnál észrevesszük, hogy hasonlót, vagy épp olyat, milyen nagy becsben tart, vagy a dolog micsoda értéket képvisel.

De, már késő bánat!

Örülni csak annak lehet, ami van!