Anyám újra munkában
Azért a nyár végére kiderült, hogy befejeztem a főiskolát. Amikor ez anyámban tudatosodott mérgesen közölte –Nem fogsz itt lógni a nyakamon! Keress munkát!
Vége volt a szabadságnak!! Igaz megint nem igyekeztem, így anyám közölte velem:
- Hétfőn várnak az Acélműben. - Érdekes hely gondoltam.
Közel laktunk a gyárhoz így remegett a ház, amikor a nagykalapács püfölte a 2 tonnás acél bugát. A Martin üzem kénes füstje, pedig időnként kényelmesen megtelepedett az utcánkban, amíg az északi szél ki nem seperte. Nyári gyárlátogatásokon félve néztem, ahogy a hengerműben az emberek mászkálnak a 20 méteres rohanó acélkígyók között és csodálkoztam, hogy nem félnek ott ugrálni a koszos félhomályos üzem épület zajában, ahol soha semmit nem lehetett hallani. Ebben a közegben szemelt ki nekem anyám egy kellemes karbantartó lakatosi munkát, három műszakban, hogy tanuljam meg újra a magyarok Istenét. Szép kellemes környezetben ténykedtünk a nagykalapácsok, palackhúzók, maxima prések között, ahol az emberek a gépek mellett, csak szorgos bogaraknak tűntek. Idővel a gépeket, a zajt és a kormos, olajos koszt megszoktam. A 3 műszakot soha.
A kollégák hamar befogadtak, én meg beleszerettem a monstrumokba.
Egyre otthonosabban mozogtam a gépek között. A munkatársaknak tetszett, hogy a főiskolás kölök nem játssza az agyát, nem hordja fenn az orrát. Beilleszkedtem.
A 3 műszak miatt, megszakadt a kapcsolatom Ágival és Zsót sem láttam szívesen, mert róla meg kiderül korábban, hogy egy nős férfiba is szerelmes mellettem, akitől nem tud szabadulni. Az újrakezdés nem sikerült. Nem igazán kellett már nekem.
Egy szép októberi szombaton, éppen szabad szombatos voltam, Matyi haverom bejött hozzánk, dumcsiztunk, aztán elkezdett fűzni menjek el vele bőrkabátot venni. Semmi kedvem nem volt hozzá.
Azért, amikor elindult, elmentem vele a sarki trafikig, mert nem volt cigim. Magamra kaptam a világoskék Wrangler kord farmeremet, egy trikót, rá a bőrdzsekimet, belebújtam mezítláb a sarumba, beletúrtam hosszú hajamba fésülködés gyanánt és elindultunk. A trafiknál sokan álltak sorba, amikor rám került a sor meghallottuk a HÉV sípolását. Matyi rám szólt- Gyerünk már!!
Én meg a hülye fejemmel rohantam a HÉV-hez vele. Aztán a HÉV-en leesett a tantusz, hogy én nem is akartam vele menni, pláne nem ilyen kirittyentve. Le akartam szállni a következő megállónál, de a barátom addig győzködött, hogy vele tartottam.
Bejártuk a várost a Margit-hídtól gyalog a kőrúton, minden üzletbe bementünk, ahol bőrdzsekit sejtettünk, de eredmény nélkül jöttünk ki. Így kerültünk a Blahához a Corvin áruházba. Ahogy a mozgó lépcsőre lépek egy kapucnis kabátos, karcsú derekú, barnahajú csajszi mögé kerültem. Valami nem tetszett rajta. Aztán rájöttem!! Nagyon hülyén állt a kapucnija. Nem bírtam ki –Bocsi!! Meg igazíthatom a kapucnidat?? –kérdeztem. – a lány hátrafordult, mosolygott, nagyon szép arca volt, és szép szemeivel rám mosolygott – Igen. –volt a válasz. Én megigazítottam a kapucnit, közben felértünk az emeletre a mozgólépcsővel. Mi elmentünk jobbra, a leányzó is elment a maga útjára.
Itt sem találtunk megfelelő bőrkabátot. Kitaláltuk, még végig megyünk a Rákóczi úton, aztán a 2-essel irány hazafelé, elég a mászkálásból.
A könyváruháznál ismerős kapucnis kabát mutatta nekem a hátát.
- Ha, még egyszer találkozunk-mondtam –akkor fizetsz nekünk egy fagyit.
A hangra hírtelen hátrafordult, széled mosollyal, csillogó szemmel nézett a szemembe.
Együtt mentünk tovább, beszélgetni kezdtünk. Az Interkontinentál előtt leültünk egy padra, ott folytattuk az ismerkedést, aztán kiderült Ő is a 2-el jön a közgázig.
A villamoson megbeszéltük a következő randevút.
Tetszett a lány nagyon. Készültem a randevúra, felvettem a világosbarna olasz kivágott öltönyömet, hozzá a kerekorrú barna cipőt, kék ing, megfelelő nyakkendő, frissen borotvált arc ápolt hosszú haj, midi ballonkabát.
Szóval kiöltöztem!
A mai Vámház téren találkoztunk a Szabadság hídnál. Meglepődött, mert nem engem keresett, hanem a hobbót, akivel megismerkedett. Mint később kiderült kellemes meglepetés voltam számára.
Sétáltunk a belvárosban, majd beültünk a Pilvaxba (már kiderülhetett, hogy az egyik kedvenc helyem), ott folytattuk az ismerkedést.
Így ismertem meg a feleségemet.
Ősszel
Ettől kezdve szinte minden nap együtt voltunk, amikor csak lehetett, rengeteget beszélgettünk.
Késő estig üldögéltünk a Közraktár út mellet a parkban, aztán majdnem éjfélig beszélgettünk a lépcsőházban.
Hétvégeken kettesben mentünk kirándulni a hegyekbe. Az egyik kirándulás alkalmával a nyugatiban összefutottunk Dunyhással, egy másodikos szintén kibukott cimborával,akivel együtt csináltuk a Bánkiban az Ifjúsági Klubot, ők is kettesben kirándultak Mártival, a barátnőjével. Együtt mentünk négyesben a hegyekbe és egy szuper kirándulás lett a napból.
Sokat nevettünk és Dunyhás olyan helyekre is elvitt bennünket, ahol addig még nem jártam.
Barlangot másztunk, erdei vasutaztunk. Nagyon kellemes nap volt. (Dunyhás a nevét a Tizedes meg a többiekből kapta, mert kicsit hasonlított Szendrő Józsefre)
És újra az éjszakákba nyúló beszélgetések. Nagyon nagy volt a szerelem. Egyre jobban ismertük egymást. Tudtam, hogy nagyon szigorúan fogják. Sportolt, tornásznő volt, majd a ritmikus sportgimnasztikára váltott sérülés miatt. Sosem volt még bulizni, nem engedték.
Így aztán a hétvégén a Gerlócziban kötöttünk ki Apostol bulin. Szerettem azt a helyet, sok jó bulin voltam ott. Aztán Műegyetem E Klub, ahol a Bergendi játszott, Rózsival, aztán Vár Klub, később a Közgázon Neoton familia. Megtanítottam táncolni, mert eléggé bátortalan volt, bennem meg a zene hallatán rögtön beindult a ritmus. Jókat buliztunk. Ő pedig élvezte az új világot.
Aztán a Mikulás nagyon szép ajándékot hozott, az egész család elment Miklós napot ünnepelni Győrbe, Ő maradt egyedül itthon. Igazat mondott! Valóban én voltam az első.
Másnap vittem kórházba, ahol benn tartották. Délben rettegve mentem fel a szüleihez, akik közben hazaértek. Fogalmam nem volt mi a fenét mondjak.
Álltam az ajtó előtt, becsöngettem. Amikor kinyílt, egy dúvad képű faszi nézett velem szembe.
Mondtam M anyukájával szeretnék beszélni-gondoltam egy nő csak nem ver le.
- Kicsoda??? - ekkor jutott eszembe, hogy otthon I-nek hívják, gyorsan helyesbítettem. Közben kijött anyuka, elmondtam, hogy a lányuk kórházban van. De ne ijedjenek meg, tudtommal nincs nagy baj. Amikor az Istvánban elmentünk a Traumatológia mellet, valami kezdett gyanússá válni nekik. A Nőgyógyászathoz közeledve, anya egyre fehérebb lett, apa pedig egyre idegesebben nézett engem.
Ez volt az első találkozásom apósommal és anyósommal.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
