Még ebben az évben, a gólyabált megelőzően a technikumban az első műhely gyakorlaton, a lakatos ismeretekkel barátkoztunk.
Tanár úrban még a napsugaras nyár munkálkodott, semmi kedve nem volt hülye elsősökkel bíbelődni, inkább udvarolgatott a csinos takarítónőnek. Ezért, hogy a tanrendnek is eleget tegyen, kiosztott egy jókora vasdarabot nekünk, ollan 4x4x12 cm-est azzal, hogy reszelgessünk.
Eleinte barátkoztam vasdarabbal, nézegettem jobbról, nézegettem balról. Szimpatikus darab volt. Egy idő után igen elkezdtem unatkozni, gondoltam reszelek egy cseppet. Nekiveselkedtem. Mire vége volt a foglalkozásnak sikeresen megoldottam, hogy legyen egy 1x1x5 cm-es vasdarabom. Jó nap volt, jól töltöttem el. Büszke voltam magamra, Meg is izzadtam. Jót reszelgettem. Apám a lakatos büszke lehetne rám, gondoltam.

Két hét múlva, újra műhelygyakorlatunk volt. Tanár úr, beleszokva a rendszeres munkába, nagy igyekezettel bíztatott bennünket: "Gyerekek! Vegyétek elő, amit a múltkor adtam nektek!! 20 dkg-os kalapácsot fogunk belőle készíteni!!"
ÉN! A naiv!! Kezemben a vasmütyűrrel, kimentem az asztalához. és felmutatva a vasmütyűrt a következő, később indiszkrétnek tűnő kérdést intéztem hozzá:"A tanár úr szerint én varázsló vagyok?" A szeme hírtelen kikerekedett, a szemöldöke a hajáig ugrott, éreztem, nekem is ugranom kellene, de nem tettem meg. Kár volt, mert következő pillanatban felüvöltött, a kifröccsenő nyála telibe találta a képemet: "Takarodjon ki a műhelyemből!!!!!!!"
Én megszeppenve néztem rá bizonytalanul. Nem akartam hinni a fülemnek, mire megfogta a vállamat és kipenderített az ajtón.
Gondoltam, mára ennyi a gyakorlat. Egy darabig álldogáltam a folyosón, hátha meggondolja magát, de mivel nem tette fogtam magam és hazamentem.

Egy hét sem telt bele, behívatták a szüleimet, akikkel közölték, hogy műszaki antitalentum vagyok és sosem lesz belőlem technikus.
Harmadikban ismét volt egymáshoz szerencsénk, elektrotechnikát tanított.
Azóta utálom az elektrotechnikát.

Nyolc év múlva a friss diplomámmal felkerestem a tanár urat.

- Jó napot tanár úr!! Emlékszik még rám? - Furcsán nézett rám, de láttam a szemén, hogy egy életre az agyába vésett - Tudja magának nagyon igaza volt, hogy sose lesz belőlem technikus. Mérnök lettem!!