A szó ereje.
.
A szó ereje; a vers! Maga a zene.
Szebbnél szebb gondolatok,
Képek, szózuhatagok,
Érzések, szép emlékek, tengere!
Gondolatok randevúja
.
Egymás mellett ülünk,
Gondolatokba merülünk.
Azonos eszmék adtak ma egymásnak randevút.
Mindketten látjuk,
Hasonló, szinte ugyanaz volt az életút.
.
Más úton készültünk találkozóra,
-amit nem beszéltünk meg-
Még is itt vagyok.
A gondolatok nagyok,
Különböző szóruhában érkeztek,
S megdöbbentünk: hogy találtak egymásra?
.
Azt mondtad: "Értelmiségi, de érdekes gyerek.
Érdekes! Veled, mégis, milyen jól elbeszélgetek."
Mondtam: "Csepeli vagyok.
A vágyaim nem nagyok.
Kiegyensúlyozott család,
Néhány jó barát,
Jó gondolatokat hordozó emberek,
Kiknél nem a pénzé a legnagyobb szerep,
Élni tartalmas életet,
Nevelni normális, érző gyermekeket,
Örülni annak, ami volt,
Örülni annak, ami lesz,
Bízni a mában,
Bízni egymásban."
.
Mondtam. S közben elgondolkoztam;
Tulajdonképpen ki vagyok?
Csepeli vagyok, kültelki vagány!
Én is ott bunyóztam.
Engem sem talált soha a magány,
Mindig volt cimbora,
Kinek volt számomra bora.
Voltak a lányok. (Boszorkányok!)
Nagy csavargások.
.
De felnőttem.
Észre se vettem.
Egyszerre csak Pesti lettem.
Tágul a világ, mint a végtelen
Világegyetem.
Más emberek, más lányok,
Más cimborák,
Új borok, új ízek, új arcok,
Új figurák.
Ez volt nekem az egyetem.
Ember itt lettem,
De soha sem feledtem:
Csepeli vagyok, ott a gyökerem.
.
Később, rádöbbentem: Magyar vagyok!
Előttem jártak sokan; Nagyok!
Boldog vagyok,
Ha a zászló felmegy és a Himnuszt hallom!
Magyar vagyok! Büszkén vallom.
.
Ma már. Harmincöt évesen,
-talán nem ítélem meg tévesen-
Úgy gondolom: Ember vagyok.
Agyamban ítéletek, következtetések, gondolatok.
Ember! Milliárdok közül egy!
Semmivel sem különb, csak más úton megy.
Egyed vagyok!
De, társak nélkül meghalok!
Másmás az út, párhuzamos utak,
De a párhuzamosok a végtelenben találkoznak.
.
Nekünk, e szombaton,
Egy teljesen köznapi napon,
Eljött a pillanat. Itt a végtelen!
Találkozott; két párhuzamos Értelem!
1988.
Levél a cimborámhoz
.
Kedves Dénes!
Ne légy ma zsémbes,
Hiszen Te tudod, hogy nem csak gondod
van, hanem örömteli pillanatok is
fűszerezik a hétköznapokat.
Tedd a dolgod, dolgozz, ne csak gondolkozz!
Éld meg a szép perceket is.
Nem csak keserű pohár van előtted.
Az Én pharamat is jó borral töltötted.
Van barátod, gyönyörű családod.
Bízhatod az életet.
Mondtam neked, -s, nem feledem-
nincs olyan barát,
kinek az ember kiadná, minden gondolatát.
S Én akkor, meg akartalak győzni,
hogy van ilyen. Nem sikerült.
Próbáltam előzni,
kiadtam magam, s magunk,
de kiderült,
amit magam sem hittem,
elvesztettem a hitem.
.
Válasz!
Mindig jobb a más baján rágódni,
mint a magunkét, felnőttként megoldani.
A másik sajnálatán keresztül
nagyobbnak érezzük magunkat,
nyujtjuk a kezünket:
Itt a baráti jobb!
oda sem figyelünk,
s ha zavart csend támad,
lenézünk és észre vesszük,
hogy ez a bal.
Ez a baj!
1988.
A hangya és a tücsök.
.
Nekem, mostmár, mondhatod
Pajtás, hogy kolbászból van
a kerítés, és sajtból van, a Hold.
.
Csak néhány százan élnek
Jól, munka nélkül, de
Példájukon, a többség
Felbuzdulva, kemény
munkával küzd, a
Jólétért. És munkája
Eredményeként, felépíti
Kolbászkerítését, melyet
Éjszaka, a kóbor kutyák
MEGESZNEK!!!!!!!
1988.
Adóbevallás
.
Főállásban megkeserítettem
A családom életét.
Nyolc órai robot után,
Négy órás kocsmázás következett.
Elszámolás egy helyről
A bal, esetleg, a jobb zsebből.
.
Másodállásban, a barátaimat cincáltam.
Jó tanácsokkal elláttam,
Bár magam, másképp csináltam.
Kisösszegű kifizetés,
Adóelőleg húsz százalék
Kifizető által levonva.
A tanulság is:
.
Mellékfoglalkozásban hoztam létre
Bonyolító GMK-t,
Majd szakcsoportként bogoztam,
Amit amott bonyolítottam
Átláthatatlanná.
.
Volt eseti megbízásom is, egy-két hétre.
Összbevételt, orvosi költségek levonásával elszámoltam.
.
Kiegészítő tevékenységként,
Segítő családtagokkal,
Leszámoltunk a haragosokkal.
Huszonnégy órából, tizenhatot dolgoztam,
Nyolcat aludtam.
A szabadidőmet kellemesen töltöttem,
Amit kerestem, mind elköltöttem.
Semmire sem haladtam.
Maradtam, aki voltam.
.
VAGYONNYILATKOZAT
.
Elkopott mellőlem mindenki.
Barátok, feleség, család.
Nem tudták elviselni.
Hogy sikeres vállalkozó vagyok.
1989.
KIBONTAKOZÁS
.
A nehézségek, úgy ölelnek át,
Mint óriás kígyó a kérges törzsű fát.
Minden gond, sikamlós testű állat,
Pikkelyes testével fojtogatja a fádat.
De, nem lehet, olyan természetű a gond,
Mit józan ész, meg nem bont.
Csüggedés, csak akkor érhet téged,
Ha elhagylak, s magadban véged!
El- beszélés
.
Amikor a néma megszólal,
Fejében csodálatosan szól a DAL.
Ősrégi rigmusok,
Bársonyos hangon muzsikáló,
Szerelmes becéző szavak.
Magvas gondolatokat hordozó
Elevenen élő szóbogarak.
.
Beszélj csak! Beszélj!
Nézem a szád!
Hogy áradnak a megformázott gondolatok!
Gyönyörködöm!
Most az sem zavar, hogy süket vagyok!
.
1997.
Elrontott élet
.
Szeretlek téged!
Most elmondom néked,
Nincs elrontott élet!
.
S, ha mégis így érzed,
sajnállak téged.
Egyszer, majd megérted.
.
Sebzett vad, ki erdő mélyén bujdokol,
Lelkedben háború, mindenért mást okol.
Benned nincs semmi rossz.
Csak a világ ilyen, mert előled mindent eloroz.
.
S ha magadat szembe találod,
egy tiszta lélekkel,
Bosszant, az a halálod,
Elbújik benned mélyen az "ember".
.
Szavad szúr, mint a fullánk, mint a tőr!
Benned,gyilkos mérge terjed.
haragod egyre gerjed,
Hergeled magad, mert ártatlansága gyötör!
.
Most arra kérlek téged,
Nézz szembe önmagaddal.
fejedben tégy rendet, végleg.
A világra ne nézz haraggal,
Akkor nem veszel el végleg.
.
S majd ha benned béke lesz,
A világ ami körülvesz,
Megtelik élettel, szépséggel,
Örömmel és békével,
Nem öltözik fekete vagy fehér gyászruhába,
Ha majd mosolyogva mész a világba.
Körötted ezer szín és látvány,
Visszamosolyog rád a szivárvány!
2003
Mi lenne,ha..
.
Mi lenne ha: az embereket az ész vezetné,
és nem a rosszindulat.
A világot jobbá tehetné,
nem lenne annyi infarktus, annyi daganat.
Feltenni néha a kérdést-
Kinek jó? Kinek az érdeke?
Nem tennél annyi sértést,
nem lennél az ördög ügyvédje.
.
Mi lenne ha: az embereket
az ész mellett
vezetné még a szeretet,
Tekintettel lenne arra: mi jó neked?
S ketten együtt: ész és érzelem!
A világot jobbá tenni, jöhetnél velem.
.
A szépséget látni kell mindenkinek,
észrevenni, milyen szépek a színek.
Milyen gyönyörű a sokféleség,
Megférünk - hiszen miénk a mindenség.
Lehunyt szemmel pihenni nagyokat,
Kihallani a csendből a hangokat:
hallgatni, ahogy a rigó fütyül,
érezni, nem vagy egyedül.
Meghallani az ember szavát
Meglátni az embert magát
És - Érezni! - Emberek!
élni egyedül embernek nem lehet!
2004.
AJÁNLOM AZ OLDALT
