Tegnap a szemészeten jártam.
Már kifigyeltem, hogy dél körülre eltűnnek a népek, nem kell órákat várni, hogy bekerüljek. Csendes is volt a rendelő, egyedül ültem az ajtó előtt. Ahogy üldögélek, egy roppant csinos 35 körüli, szemüveges nő jött, fehér köpenye feszült karcsú derekán, lágyan követte ringó csípőjének ingerlő mozgását. Gyönyörködtem benne. Jól állt neki a szemüveg, a színes üveg mögül, huncutul csillogó szempár nézett rám. Egy pillanatra összeakadt a tekintetünk, de elfordult és meglepetésemre bement a rendelőbe.
Kis idő múlva, nyílt az ajtó, az ismerős asszisztens jött ki
- Tessék befáradni! - mondta, majd félreállt az ajtóból. Miután beléptem az elsötétített rendelőbe, rám csukta az ajtót, én egyedül álltam a szűk átjáróban, hunyorogtam a hírtelen sötéttől.
- Tessék levetkőzni! – szólt ki egy hang a félhomályból.
Meglepődtem. De gondoltam oké, és levettem a pulóveremet, majd beléptem.
A doktornő felnézett és sürgetően szólt rám:
- Tessék levetkőzni! – a szemem felakadt. No de meddig kérem? –gondoltam és teljesen elbizonytalanodtam. Elnéztem az ajtót? Nem! Arról szó sem lehet.
De engedelmesen levetkőztem gatyára, és beléptem.
-A kisnadrágot is!! –szólt határozottan, és én szégyenlősen toltam le a nadrágom, miközben azon gondolkoztam, milyen új diagnosztikai eljárásokat találtak már ki megint. Meglep, mekkora a fejlődés. Hiába!! A tudomány kérem!
Félszegen álltam a doktornő előtt, aki szemrevételezéssel kezdte a vizsgálatot.
Ahogy lapos tekintettel ránéztem, láttam a szemén –elégedett az eredménnyel.
- Forduljon meg kérem! –szólt határozott hangon, és én engedelmesen követtem az utasítását. –Jó! Forduljon vissza! –
Amikor újra szemben álltam vele, felállt. A szemünk egy magasságba került, szánk szinte összeért. Melegem lett. Ő mélyen a szemembe nézett, pislognom kellett zavaromban. Erre elővett egy lupé szerű eszközt, közelebb hajolt, teste szinte hozzám simult - éreztem kemény melle érintését a mellkasomon- és elkezdte vizsgálni a szememet.
- Nem pislog!! –szólt az utasítás. Én kitágult pupillámmal a lupén keresztül láttam gyönyörű zöld szemét. A lélegzetemet visszafojtva igyekeztem elnyomni magamban a férfit. Tiszta ciki lenne, ha …..
- Rendben vagyunk, felöltözhet –ült le az íróasztal mellé.
Ahogy elfordultam éreztem érdeklődő tekintetét, ahogy végignéz tetőtől talpig. Deréktájon egy pillanatra elidőzött, és mintha elégedett mosoly futott volna át szép arcán.
Miután felöltöztem, toporogva álltam előtte, vártam a diagnózist.
- Na kérem!- mondta - Szép a szeme! DE! Pattanásos a feneke! Jövő héttől elkezdünk egy terápiát!! Hétfőn délben várom, akkor nyugodtak a körülmények és Julika (az asszisztens) is ebédidőt tart. Majd meglátjuk a rendszeres kezelés eredményt hoz-e.
Ezzel kezet nyújtott – A viszont látásra!- huncut mosolya hazáig kísért | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
