Az IDŐ
.
Mennyit viccelődtünk.
Naivan, a kortalanság felelőtlenségével.
Időmilliomosok:
IDŐ! NINCS!
A múló pillanat, mire kimondod
Elszalad!
A jövő!
Csak ábránd, s mire elvéled
Már csak jelen marad.
A múlt, elmúlt!
Megfoghatatlan, s a jelen épp ebben a pillanatban
Elszalad!
Így lesz a múló pillanat:
A jövő: jelen,
S a jelen: már múlt-
Egy röpke perc alatt-
Mert a vágtató idő:
Elszalad!
De, ötven évesen,
Csak azt látom:
Az idő fogy,
Elszalad!
Én lelassultam!
Mellettem az idő,
Elrohan!
Cél: nincs!
vannak a hétköznapok,
Meg kell tenni
A mindennapra kirótt házi feladatot,
Mire észbe kapok,
Az idő elszelelt
Rádöbbenek:lusta vagyok!
Ha felnézek:
Látom ahogy elrohannak
A múltba vesző, drága pillanatok,
s mellettük
Csak egy vánszorgó,
Csiga vagyok.
.
2003.
Találkozás
.
Csepelen, a Duna karjaiban nyugvó, homokdombos szigeten,
Szigethalmon találkoztunk, akkor, mint két idegen.
Apó-szakállú, intelligens arc-
Polihisztor- látszik rajta a harc.
Ó-kort idéző!
.
Lángolt, mikor a múzsákról beszélt
Arca pírban égett, tekintete nekem mesélt.
Jaj! Megigézett!! Megfogott!
Oda vágytam
S Ő hívott!!
Én jöttem.
2005.07.24. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
