Ozirisz tudósítások-1
2005. november eleje
Meg kellett, hogy éljem az elfogadás és az elutasítás legmagasabb csúcsait és legmélyebb mélységeit, bonyolult és szövevényes bugyrait.
Az elfogadás kifejezhetetlenül gyönyörű volt, az elutasítás – gyötrelem.
S, miközben ezt éltem, az elfogadás egy másik síkon, odaadással és lemondással, és lemondással párosuló, szomorú beletörődés volt a szerelem nevében. – Elutasítás tőlem nem volt, mert szerelemmel szerettem, de éreztem, hogy a kettősség a másiknak mély fájdalmat okoz.
Gonoszok vagyunk mi emberek. Akarva-akaratlan
|