A medvék pedig le vannak szarva:
Történt, hogy busz - kirándulni mentünk a céggel. Bejártuk Tolnát-Baranyát, ja nemiss, mert alapjában a Bükkben voltunk. A második nap meglátogattuk Lillafüred közelében az István barlangot. A családdal voltam, a fiam olyan 6 éves forma lehetett. Eleven gyerek volt, bár belegondolva, negyed annyira sem, mint én, de az orvosok szerint hiperaktív. Akkor már a tervezésben dolgoztam, és a főnököm (egy nagydarab tagbaszakadt ember, aki kicsit dadogós volt), vette pártfogásba a fiamat. A közel 190 magas nagytestű ember kezében, a 6 éves gyerek kis keze szinte eltűnt, de valamilyen oknál fogva (ezt csak a gyerekek tudják miért), végtelenül szimpatizált a nagyemberrel, bízott benne. Alakult köztük az egyetértés. Kéz a kézben sétáltak, amikor a busz valahol megállt, és kiszálltunk. Hét lóval sem lehetett volna a főnöktől elvontatni a gyereket. Mondanom sem kell, a buszon mindig ott lebzselt mellette. Szóval alakult a férfibarátság köztük, igaz a fiam még nem kocsmázott akkor. (Ma sem, amit a javára írok. Lehet a cigit már próbálgatta, de arra sincs bizonyíték. A nők, meg sokkal később kezdték el érdekelni mint engem. Fenti körülmények azt bizonyítják, hogy az alma nem esik messze a fájától, tehát ha látja valaki mostanában a gyerekemet, az tudhatja, hogy a közelben van egy almafa!)
Szóval!! Amikor az István barlangnál megálltunk, a két nagyember, a főnököm meg a fiam, kéz a kézben vállalkoztak a barlangi túrára. Ahogy bementünk a barlangba, a tágas csarnokban egy pillanatra megálltunk, hogy a csapat összerendeződjön. A gyerekem balra meglátott egy ráccsal elkerített oldaljáratot, odavonszolta a nagyembert, benézett, majd megkérdezte: Jóska bácsi, miért van itt a kerítés?? –Jóska bácsi pedig készségesen válaszolt: Tu-tu-tudod, az-az-azért, mert itt med-med-medvék vannak! És-s-s, épp az-az ilyen kis gyere-gyere-gyerekeket várj-várj-várják reggelire, mint ami-ami-amilyen te vagy Gé-gé-gézuka!!
Az én nagy fiam, előreszegett tekintettel, a kis fejét szinte bedugta a rácson, kutatva a medvéket, majd megfordulva ránézett a nagyemberre, megjegyezte: Tudod Jóska bácsi!! A medvék pedig le vannak szarva!! –azzal elkezdte húzni az elinduló csoport után.
Eltelt vagy 2-3 hónap, egyszer a nagyember főnöke ( mert a főnököknek is van főnöke), berohant a szerkesztésbe, felriasztva a nagyembert a hangos berohanással, odaszaladt a főnököm ügyesen a sarokba eldugott íróasztalához, akinek így maradt ideje, hogy rendezze a kínos mosolyt az arcán, és fitt ábrázatot vegyen fel,amit enyhén feltúrt haja, amit a fejfeltámasztással daueerolt alvás közben, erősen cáfolni igyekezett.
Olyan elfordulunk jelenetnek voltunk tanúi (mert biztonságosabb az istenek és félistenek harcától távol maradni), amit később hét üres faluban tárgyalt ki a frissen választott helyi önkormányzat, külön rendkívüli napirendi pontként, mint skandalumot, mely precedenst teremtett a kisfőnöki tekintély porba tiprására.
Amikor a nagyfőnök szája által keltett ordenáré jelenetnek vége volt, az szó nélkül sarkon fordult és heves ajtóbevágással kiviharzott a tervezésből.
A mi főnökünk leomlott székére, két kezébe támasztotta fejét, újabb fazont tolva a hajába, és meredten nézett az ajtó felé.
Eltelt jó néhány perc a csendben, amiben a légyzümmögés istentelen zajként hatott, a szú percegése az öreg szekrényben pedig adta a háttérzajt, amikor a nagyember leejtette a kezét, fejét felszegte, és hősi pózban a következő megjegyzést küldte a már kilométerekre járó nagy-nagy főnök után:
-A med-med-medvék, pe-pe-pedig le-le-levannak szarva!!!!
Ettől a pillanattól lett a 6 éves fiam megjegyzése, a bátorság és az ellenállás szállóigéjévé, amit az ehhez hasonló helyzetekben az egész gyár alkalmazott!!! |
AJÁNLOM AZ OLDALT
