Hetedikes voltam, amikor édesanyám barátnőjének a lánya nálunk nyaralt. Éva egy évvel volt fiatalabb, mint én. Egész nyáron együtt rohangásztunk az udvaron, jött velem pecázni a Kisdunára. Rengeteget voltunk együtt. Sokszor értünk egymáshoz véletlenül, ilyenkor valami biszergés volt bennem és éreztem a vibrálást benne is. Volt, amikor "véletlenül" fogócska közben úgy öleltem át, hogy a kezem keményedő melleire tévedt, ő hagyta pár másodpercig aztán hírtelen kifordult, rám nézett nagy szemeivel és csak annyit mondott: "Naaaaaaaa!"
Izgalmas és szép játék volt.
Rohamosan közeledett a nyár vége, már csak egy hét volt a szünidőből, amikor egyik este a szülők elmentek moziba és ketten maradtunk a lakásban.
Mit tud ilyenkor két gyerek csinálni??
Ökörködtünk!
Csípkelődtünk, bírkóztunk, amíg egyszer csak a szánk nagyon közel került egymáshoz. Néztem a szemét, a szép száját, pihegett alattam, éreztem a hasa lüktetését, és megcsókoltam!! Szám a szájára tapadt, először ügytelenül maszatoltunk, de megnyíltak ajkai és én forrón megcsókoltam, Ő beszívta a nyelvemet és remegve visszacsókolt.
Az este ezután csókolózással telt el!! Csak akkor ugrottunk szét, amikor a kulcs megcsörrent az ajtóban és a szülők hazaértek.
-Ti meg?? -szólt a kérdés látva zavarunkat, és piruló arcunkat
Éva elrohant a másik szobába, én meg zavaromban szó nélkül egy helyben toporogtam.

Következő nyár:

Eljött a következő nyár!!
Vártam nagyon.
Vajon Évi nálunk nyaral?
Igen!!!
És amikor megérkezett, én már a Balatonon nyaraltam iskolai táborban.

Az én nyaram:

Július elején kerültem haza a táborból. Lebarnulva, kicsit megizmosodva.
Amikor hazaértem és megláttam Évit, majdnem tátva maradta szám. Kigömbölyödött, formás melle átsejlett a világos karton nyári ruhán.
Barna haja kacéran lógott a szemébe. Tekintete is megváltozott, már nem félősen nézett rám, mint egy kislány, de én még nem tudtam akkor, mit jelent a női tekintet. Zavarban voltam.
Később, amikor kimentem az udvarra, a mi kis társaságunk a kapu közelében tanyázott,kicsit kívül állóként mentem a cimborák közé.
A szívem hírtelen megdermedt. Évi is ott volt a társaságban és a barátom támaszkodott rá. Nagyon rossz érzésem volt. A belsőmet a féltékenység rágta.
Másnap a szülök elmentek munkába. Megint ketten maradtunk a lakásban.
Én sértődötten olvastam a konyhában, Éva még nem kelt fel.
Egyszer csak finom kezek ölelték át a vállamat. Halk búgó hangon súgta a fülembe: "Nagyon hiányoztál!" - és megpuszilta a fejem búbját.
" Buta vagy!! A Laci nem érdekel engem. Téged szeretlek." - és beletúrt a hajamba
Én még kissé sértődötten felálltam és szembe fordultam vele, szándékom szerint veszekedni. De, ahogy a szemébe néztem, mindent elfelejtettem, két kezembe fogtam az arcát és elkezdtem csókolni, ő átölelt és gyengéden húzott magával a szoba felé.

Vissza a szobába:

Csókolózva botladoztunk végig az előszobán át a szobáig.
Szédülten zuhantunk a rekaméra. Ügyetlenül kerülgette a kezem a karton ruhát, mire sután megtalálta kemény melleit. Ő remegve hihetetlen gyengédséggel simult hozzám, ölelt át karjaival. Mindketten mentünk az ösztöneink után.
Én a 14 éves kiváncsi, kapkodós kamasz, ő a 13 éves igazi nő!!

Gyengéden simogatta meztelen testemet, fejét félkönyékre támasztva, bal kézzel simogatott.
- Nem baj!- mondta, kapkodó mohó, gyorsan elillanó vágyamra utalva.
Mindketten teljesen kezdők voltunk.

Az elkövetkező hetekben amikor egyedül voltunk, minden nap tanultuk egymást.
Egyre szebb és finomabb volt minden. Egyre jobban megismertük egymás testét a csodás felfedező utakon. Mind ketten szédültek voltunk a boldogságtól, szinte félálomban telt az életünk.

Július vége előtt pár nappal, szólt, hogy nem jött meg a menszesze.

Augusztus:

 A megjegyzés elhangzott, de nem tudtunk vele mit kezdeni, így folytattuk szerelmi játékainkat.
Gyönyörű nyarunk volt. Egyre többet tudtunk egymásról. Szelek szárnyán repültünk. Fellegek szélén angyalokként néztünk a világra. Senki és semmi nem érdekelt bennünket. Megszűnt a világ. Csak mi voltunk és a szépséges játékaink.
Egyre merészebbek lettünk egymás megismerésében, Már nem hajtott bennünket a természetünk így órákat töltöttünk el felfedező utakon, gyengéd simogatásokkal összebújva.
Néha belealudva a gyönyörűségbe, majd arra ébredve hogy gyengéd csókok ébresztenek. Felemelt fejemet gyengéden visszanyomva, halk "Csitt-csitt, most maradj!! Csak te!!"-suttogásokkal.
Majd elveszve a bársonyos combok között, az érdeklődő kezet félretolva, halkan mondom: "Ne!! Most csak te!!"" ping-pongoztunk át délelőttöket.

Hamar elszaladt a hónap. A barátaim észrevették a változást rajtam. Lassan férfivá értem, bár még gyerek voltam. Anyámnak is feltűnt, hogy valami megváltozott velem, meg az, hogy a jelenlétükben kerültük egymást Évivel.
Közeledett a szünidő vége, a miki ugyan nem jött meg eddig, de nem izgultunk.
Amikor augusztusban sem jött meg, a gyomromban hírtelen görcs támadt, és Évi is egyre idegesebb lett. Elhúzódtunk egymástól.
Közeledett az elválás ideje, én egyre idegesebb lettem. Évi néha sírva fakadt. Tehetetlenül vergődtünk az elválás, a most mi lesz, az aggodalom között.
Rádöbbentünk, hogy gyerekek vagyunk!

Tehetetlenségemben egyetlen emberhez fordulhattam, akiben mindig feltétel nélkül megbíztam, mert a legnagyobb csibészségeimet is megbocsájtotta.
Beszéltem édesanyámmal.

Később összeült a felnőtt tanács. Édesanyám és a barátnője.
Megszületett a döntés!!
Minket azonnal elkülönítettek.
Évit elvitték orvoshoz.
Én meg nem lettem apa.
Soha többé nem volt nálunk lánynak nyaralás.

Később felnőtt fejjel találkoztunk. Évi férjhez ment, boldog anya volt.
A találkozásunkkor végig simította az arcomat és egy könnycsepp gördült le a szeméből.
Ekkor értettem meg: Ő igazán szeretett engem.