Ma itt járt Kakas barát
Jött! Látott! Győzött!!
Amikor ilyen, én félrevonulok, leülök a géphez és teszem a dolgomat.
A dolog imigyen zajlik:
Valami macskakaparás az ajtómon, apró lépésekkel becsoszog a tudatomba.
Mire ráébredek, hogy zaj - eltelik kis idő. Mire tudatosul, hogy az ajtó felől jön …
Kinyitom az ajtót. Velem szemben csak sötétség a kivilágítatlan lépcsőházban. A földön egy bazi nagy műanyag vödör, tele mindenféle kacattal, mellette egy szerszámos láda, mögülük a sötétből zihálás, lihegés tör felém. Amikor megszokja a félhomályt a szemem, Kakas barátot látom. A falat támasztja. Szerintem a pacemakerje egyáltalán nem energiatakarékos ilyenkor.
A két békésen nyugvó szállító-tároló eszköz súlya összesen olyan 80 kg. Fejenként precízen 40-40 kg (a barátom mérleg). Én meg az elsőn lakom. Lift nincs.
A dolog jót tesz az önérzetének. Még férfi!
A lumbágójának nem.
Ha közelben jár, benéz hozzám. Ez szokásos dolog, mert mindig melózik, valahol.
Berángatom a vödröt, aztán a ládát!, aztán a barátomat!!
Elsősegélyként felugrik, magához ránt, Brezsnyevi puszi jobbról, balról, majd eltol magától széles mosollyal a szemembe néz! Aztán rám üvölt:
- Szijja Apuka!!!!!! De jó, hogy vagy!! – majd betámolyog a konyhába, és lerogy a székre - levegőt kapkodni.
Szertartásosak vagyunk.
- Haggyá magamra!! – suttogja.
Én meg hagyom.
Kis idő múlva, egetverő kalapálás, csapkodás meg egyéb zajok ütik meg a fülemet.
Behúzom a nyakamat. Hagyom!! Semmi értelme az ellenállásnak.
És így megy ez órákon keresztül.
Néha hallom, hogy morog
- K….a anyádat, úgyis az lesz, amit én akarok. - Halkan üvöltözik.
Én inkább becsukom még lelki szemeimet is. Nem akarom tudni.
Lihegés a fülemben, felnézek. Áll az ajtóban, kezében sörös doboz.
- Hogy vagy Apuka?? – arcán széles vigyor. Ilyenkor nyugtatgatja a pacemakerét Kell a szünet. Aztán válaszra sem várva, sarkon fordul és itt hagy.
Újabb zajkeltés néhány órán keresztül. Aztán hirtelen nagy csend!!!
-Tudtam vazzze!! Gyere!! Ezt nézd meg!! – kiabál nekem.
Kimegyek. A konyhaszekrényem pultja, darabokra törve haldoklik a kövön. Helyén egy vastag tölgyfa színű munkalap díszeleg, benne rozsdamentes mosogatóval.
Tiszta erőből hátba vág!!! - Mit szólsz apuka?? -
Én csendben annyit kérdek: Miért??
- Miért? Miért?? Mert már untam és nem tetszett!! –
Ilyen az én Kakas barátom. ;)
2008.11.18.
Férfi munka
Kakas barát négy napja ítélte halálra a konyhaszekrényem munkalapját.
Miután kellően meggyászoltam –tort is ültem hamvai felett –rá kellett ébrednem: az élet megy tovább.
Két nappal ezelőtt, a teljesen kiürített konyhaszekrény egyik fakkját kitakarítottam.
Mit ne mondjak. Nagy munka vót!!
Hajolgattál te már? Meg bújtál be?? Sika-mika meg ehhez hasonlók!!
Tegnap rávettem magam, hogy a másik fakkot is kitakarítsam. Igaz a mondás: gyakorlat teszi a mestert!! A dolgon felbuzdulva, megcsináltam a mosogató alatti részt is.
Ennyi munka után adtam magamnak egy kis szabadságot. MA PIHENTEM!!
Végül is nem szar ez, hogy elkapkodjuk.
Reményeim szerint, gondos tervezéssel, karácsonyra meglepem magam azzal, hogy vissza kerül minden a helyére, persze kellő válogatás és lomtalanítás után.
Szép lesz az ünnep!!!!
Betört ma a valóvilág!!
Csak az igazi barátok érzik, mikor van rájuk nagy szükség!
Mostanában Kakasbarát minden nap benéz (szertatásokat nem ismétlem).
Máskor, ha velem is meg vele is rendben vannak a dolgok, akkor hetekig nem találkozunk, pedig két ház van csak köztünk.
Ma is benézett.
Szertintem érzi, hogy nagy baj van velem, mert déltől fél ötig itt volt.
Jó!! Nap nem múlik el, hogy valami ne történne, ami az ő kompetenciája.
Ma bement a slózira és amikor lehúzta, a víz úgy döntött ezentúl permanens lesz: zubog, mint a Niagara.
Modjuk, jó helyen, jókor, mert Ő a vízszerelő.
Közölte is velem, hogy: "Mingyá jövök!!"-ezzel elrohant. Én meg hallgattam a csend hangjait, amikor a csermely halkan zúgott.
..
Kis idő múlva előkerült, két darab fogóval -amit ő kacsafogónak nevez (nálam meg nemhogy kacsa, de ma csirke sem meg tyúk sem volt) -, meg egy villáskulccsal -végre nem egyensúlyozott a vödörrel, meg a ládával, bár még mindig mérleg (a születési dátuma érdekes nódon, az elmúlt 30 évben nem változott [te érted ezt??]), és nekiesett a WC tartályomnak (megjegyzem, olyan elánnal mászott fel a szűk helyen a kislétrára, hogy azonnal beba a fejét a plafonba, és halkan felüvöltött, szokása szerint [nem is mondom mit, mert nem tűri el a monitor a kurva anyád kifejezést -én pedig valamikor úriszabónak gondoltam készülni, csak szerencsésen letettem róla, így nem beszélek csúnyán-]).Hamarosan kiderült, hogy tengelytörést szenvedett a műanyag bizbasz a tartályomban, amit Kakasbarát, még egy hírtelen elrohanást követően -pótlandó csereszabatos műanyag bizbaszt keresni- megorvosolt.
Én meg csak énegelgettem magamban: "Jött a doktor...."
Békés természetű vagyok, így tűrtem. Különben is teljesen felesleges ellenállni, érvénybe lépett nálam "az engedj, hamarabb szabadulsz"" elve.(Mellesleg az sem utsó dolog, hogy zuhatag miatt alváskárosodás , vagy víz korlátozás lett volna.)
Megjegyzem, szerelés közben azért történt egy s más. Nálam a gázóra ajtóra van felszerelve az előszobában a szerszámtartóm. Kakasbarát otthonosan mozog a lakásban, tudja mit hol talál meg, így használja is!! Én meg ahogy kilépek a konyhából-nagy elánnal, kapásból nekirohantam a nyitott ajtónak, bekapva egy csavarhúzót, az orromra csíptetve oldalcsípő fogót, és, hogy az élet szép legyen, a kétkilós kalapács a lábamra esett.
Haaat....ha nem lenne csingilingi a lábam között ,akkor úrinő is lehetnék, de nem vagyok az, így Kakasbarát anyukája heves méltatlankodásba kezdhetett csuklás közben.
Szóval, amikor meorvosolta a WC helyzetet és a kedélyek is csillapultak, rátért a lényegre: keressünk olcsó kötelező biztosítást.
Kerestünk! Öt kocsiraí! Közben kifaggatott a számítógép bennünket -szerintem a titkos szolgálatnak gyüjtenek ilyenkor adatokat, mert el nem tudom képzelni, mitől lesz a biztosításom olcsóbb a pontos születési dátumomtól, az autó pontos rendszámától, meg attól, hogy melyik pártnak vagyok tagja.
Két órai laza és egyszerű keresgélés után, rájöttünk, hogy maradunk, ahol vagyunk. Közben Kakasbarát az egyes autóknál, elkezdte leírni egy sajtpapírra, melik biztósító, mennyit kér. Ez szép verseny volt, mert én ,meg közben kitettem egy world docba és mire majdnem készen lett, kinyomtattam az egészet, hogy még alaposabban meg tudja rágni, miért maradunk.
Ahogy ismerem, az év végéig cipelgeti majd mindenhova a papírost, ahol dolgozik, és mindenkinek elmondja, miért maradunk.
Végre leültünk megpihenni.
Kávézás közben megérett benne a kinyilatkoztatás: "Apuka!! Nagy baj van veled!! Tessék ezt feldolgozni!!"
Majd megkeverte a cukor nélküli kávéját, lassan kortyolgatva, hogy a kanál ne nyomja a szemét megitta!! Majd felpattant és elrohant!
Szép délután volt. Aludtam is rá egyet.
|