Ízisz temploma 2

Könnycsepp az arcodon

Mikor megszülettél az univerzumban csillag született,

Fényes ragyogással   töltve meg.

Én épp akkor néztem az eget,

Szívemben öröm gyúlt, talán felismertelek.

Bár egy pillanatra sem sejtettem én,

Most született ujjá a remény.

.

Épp akkor haldoklott a szerelem,

Fájdalommal telve volt szívem,

S miközben te cseperedtél csendesen,

Szép lassan begyógyult vérző sebem.

És egy pillanatra sem sejtettem én,

Most született ujjá a remény.

.

Kerestem, kutattam sok-sok éven át,

Te eközben látogattad az óvodát.

Szívemben nem gyúlt szerelem,

Dolgoztam,  s éltem küzdelmes életem.

És egy pillanatra sem sejtettem én,

Ott, akkor, született ujjá a remény.

.

Volt néha olyan pillanat

Mikor éreztem a szerelem magával ragad.

Sejtelmem sem volt róla

Kit nevel számomra a skóla.

És egy pillanatra sem gyanítottam én,

Ott, akkor ,született ujjá a remény.

.

Tiltakoztam, berzenkedtem, minek nekem a net

Mégis mentem, mint kit húznak, ki látott ilyet?

S ott találtam második szerelmemet

Aki hibernálta rögtön a kígyó szívet.

És egy pillanatra sem sejtettem én,

Amikor te születtél, akkor született ujjá a remény.

.

És jött a nagy érzés, a sors hozta felém,

Egy gyönyörű nő szeretett belém,

napsütötte újra az eget,

Megolvasztva a hibernált szívet.

És egy pillanatra sem gyanítottam én,

Amikor te születtél, akkor született ujjá a remény.

.

Szerettem, s szeretett, ma is szeretem,

De éreztem, nem ő a nagy szerelem.

S ha mégis Ő , nem  a miénk az idő.J)

Felvállalni nem tudott a gyönyörű nő.

És egy pillanatra sem sejtettem én,

Amikor te születtél, akkor született ujjá a remény.

.

Könyörgésre, sírásra engedett meglágyult szívem,

Újra éledt a kívánt második szerelem.

Félelemmel vártam, hogy alakulunk,

Hiszen nem kezdődött könnyen közös utunk.

És egy pillanatra sem sejtettem én,

Ott, és akkor született ujjá a remény.

.

Egyre szebben, egyre jobban éltem,

Elfeledtem mindent, mitől féltem.

Adtam magam, szeretetet két kézzel szórva

Nem tudtam, hogy csak önámítás, minden óra.

És egy pillanatra sem gyanítottam én,

Amikor te születtél, akkor született ujjá a remény.

.

S jött a pillanat, amikor megismertelek

Ismeretlen érzés járta át szívemet.

Szerelem? Szeretet? Féltés és aggódás.

Melengetett belül a ragyogás.

És egy pillanatra sem sejtettem én,

Amikor te születtél, akkor született ujjá a remény.

.

Neked is mint másnak, adtam magam,

Sikereid néztem boldogan.

S mit tett eközben a Nagyszerelem?

Cserben hagyott! Szembefordult velem.

De ekkor már sejtettem én,

Amikor te születtél, akkor született ujjá a remény.

.

Csak egy szikra kellett, egy picinyke parázs

Hogy rádöbbenjek, itt van a varázs.

Elhiggyem neked, nem számít a világ

Nem számít a rosszakarat,

mert eljött a pillanat

Amikor rádöbbentem én

Az a nagy csillagrobbanás, TE, te vagy a remény!

.

Az a kis könnycsepp az arcodon, a boldogság maga,

örömkönnycsepp, reményem csillaga!

Gyémántfény a szemedben ragyog.

Megszereztél! A tiéd vagyok.

S most már tudom, érzem,

Az a nagy csillagrobbanás az égen,

nem  másért volt, csak értem.

                                                        2005. május 17.

Tüzes pokol, ha hív!

Tüzes pokol, ha hív!

                 Mit tegyek?

Harcolva ellene,

                Mégis, megszerettelek.

Tudtam előre, világ ítél:

                Ezt nem lehet!

Küzdve ellene,

                Mégis, megszerettelek.

Világ ide, világ oda

               Te visszaszerettél!

Kockára téve ártatlan hírneved.

               Szerezve ezzel boldog perceket.

2005.

Rád gondolok

Már egy hete csak rád gondolok,

Ideges és bizonytalan vagyok

Nem jöhetsz mert el vagy zárva,

Itt vagyok egyedül, mint egy árva.

.

Elfoglalnak a saját gondjaim,

Balga, fájó, buta, gondolataim.

Marcangol az önsajnálat,

Kereslek, de nem talállak.

Én, a felnőtt! Mit kiállok.

Fájdalmamban az egeknek kiáltok!

Nem gondoltam mindent végig:

Harcolunk az első vérig?

.

Önző vagyok!! Szerelmesen.

Csak a saját gondjaim lesem.

Becsapott a kis csapodár?

Egekben szárnyaló sólyom madár.

.

S lám, mik a tények?

Elzártak teljesen téged.

Mit számít megállapodás.

Állandó rajtad a nyomás!

.

Programot kapsz minden napra

Szabad ne legyél, akár egy pillanatra.

Múlnak az órák, a napok.

Egy telefont sem kapok.

.

A gonoszság ekkora?

"Elvettem a telefont, nem adom oda!

Meggátolom minden áron,

Akit szeretsz, meg ne lásson.

.

Elűzök mindenkit, aki szeret,

Amit akarok, azt csinálok veled.

Törvény nekem mit sem számít,

Tudd meg! Hiába írtam alá bármit.

.

A szeretet nevében egy a lényeg:

Teljesen kicsinállak téged."

S Te , kicsi csillagom,

Mivel szereted anyád nagyon.

.

Kétségekben vergődve élsz,

Minden pillanatban szeretetet remélsz.

Újra s újra csalódás vár,

Meggyőződsz róla: az élet sivár.

Az adott szó, senkit sem kötelez,

Nem számít veled a jövőben mi lesz.

Hiába van papír, nem változtat a lényegen

Így sem találkozhatsz velem.

.

Teljesíted kívánságait

hátha változik valamit

Reménykedsz, szeretetet kunyerálva,

Lesütött szemmel, térden állva.

.

"Tudom, hogy bűnös vagyok!

Sikerrel elérted: a bűneim nagyok.

Kérlek, mondd meg mit tehetek érted.

Megteszem, csak engedd: békét kérjek!

.

Nem számít, hogy elűzted a bátyám,

mert kiállt értem, kínjaimat látván.

Nem számít, hogy utálod a Boszit,

Ellenem hangolod a Katit, a Zsuzsit.

.

Lassan már semmi sem számít a világon!

Fájdalmam elfojtom, senki se lásson.

Úgy sincs-e földön segítség számomra,

Jobb lesz, ha visznek a temető dombra.

.

S ekkor, ha célodat elérted,

Kezdődhet a boldogabb élet.

Boldog leszel, mert kielégültél.

A múltból rendesen mindent elnyűttél."

.

Panaszos szavad, szinte hallom.

Szégyellem magam, bevallom.

Nem vagyok melletted, nem segítelek,

Hogy ilyen gondolataid ne legyenek.

.

Nem mutatok utat, fel nem kiáltok!

Kicsim szeretlek, s ez csak átok!

Nem vagy egyedül, én is veled vagyok

Nincsenek bűneid, pláne nem nagyok.

.

Az élet szép, reményteli

A gond, csak átmeneti.

Ne foglalkozz a gyötrő mával,

Bírd ki egy kicsit a mamával.

.

S ha eljön a te időd, állj készen

Megmutatni a világnak merészen:

Szeretni jobban, másképp is lehet,

Van erre példa, s van képzelet.

                                                                                                                      2005.

Tudom

Tudom, tudom, tudom, hogy nem lehet.

Mit tegyen a szív, ha mégis ennyire szeret?

Szakadjon? Mint tépett vászon?

Mikor itt vagy nekem e boldog és szép világon?

Tombolj! Tombolj, tombolj és szeress!

Bolond szív, de szét még se ess.

Szabadjon szeretnem,

S te oldódj fel bennem.

Őrült! Őrült, őrült, tudom, az vagyok.

S ha nem szeretsz kicsim, azonnal megfagyok.

                2005. május

Így jártam

Gyalog.

Türelmetlen vagyok

az érzéseim nagyok

kell egy kis figyelem

mert  elfogy a türelem

magadnak akartál teljesen

most nem tudsz mit kezdeni velem

minek neked egy idegbajos öregember

ki sértődik, morcos, de tele szerelemmel

várja a napok múlását kínnal, gyötrelemmel

amikor minden perc drága, gyémánt egy pillanat.

mert az idő vágtatva  rohan, felettem lassan elszalad

kimérve vannak gyönyörű perceim, megszámlálva, csepegtetve kapom

türelmetlen, követelőző vagyok, önző, agybajos,  elviselhetetlen-nagyon

.

de te!! Csak ragyogj! Ne törődj semmivel! Előtted az élet, én élni hagyom!

                                                                                                                     2005.

 Egy gyermek panaszai

Mért nem szeretsz anyám?

olyan rossz vagyok tán?

Mért nem lehetek büszke sólyom?

Mért kell, hogy húzza vállam mázsás ólom?

.

Mért alázol meg nap mint nap?

mért baj, ha egy kis önbecsülésem marad?

mért nem szerethetlek?

mért nem szerethetnek?

s ha valaki mégis megszeret,

mért gondolod, hogy ellened?

.

Mért nem lehetsz a barátnőm?

veled együtt az öröm.

Mért nem bízol bennem?

Mért fáj a szerelmem?

.

Miért is kell mennem?

A bátyámnak meg nekem?

Hát ennyire útban vagyunk?

Boldoguljunk magunk?

.

És hol az a nagy szeretet?

Eljátszod anyai szereped.

.

Miről beszélünk? 

2005.