Ozirisz tudósítások 7.
2006.április
.
Az ember mindig csak vár és reménykedik.
Azt hiszi a következő jobb lesz. Képesek lesznek felülemelkedni a sorsuk hozta megrögzöttségeken, beidegződéseken De nem! Hiába nagy szerelem, nagy érzések, hiába minden.
Remény! Csalfa vak remény. Marad minden a régiben. Korosan már nincs társ. Hiányzanak a célok, a közös gyerek, az ezzel járó együtt ténykedés, de megvannak a magunk által korábban felhalmozott nyűgök és problémák.És amikor rádöbbenünk, hogy megint nem más - mi marad?
Csak a másikat hibáztatni!
Istenem!!! Én nem ilyen lovat akartam!!!.
Az ember mindig csak vár és reménykedik.
|